Nome lakosai egyébként a szibériai huskyknak köszönhették életben maradásukat: 1925 telén, mikor diftéria-járvány tört ki, kutyafogatok nélkül valószínûleg kihalt volna az egész város. Nome-ban ugyanis alig volt oltóanyag, a legközelebbi város pedig, ahonnan a készleteket pótolhatták volna, Anchorage volt. Innen a Nome-tól 296 mérföldre fekvô nenanába még ugyan eljutott a szérum vonaton, de a maradék 658 mérföldet a kutyaszánokon kívül senki sem tudta volna megtenni. Akkoriban a légi közlekedés még igen csak gyerekcipôben járt, a 80 mérföldes sebességû szélben, hóviharok közepette lehetetlenség lett volna felszállni. A kutyaszánok egymást váltva juttatták el a szérumot Nome-ba. Az utolsó váltó hajtója Gunner Kasson volt. Balto nevû vezérkutyájával az élen, február 2-án, 5:30-kor ért Nome-ba, éppen idôben érkezvén, hogy a szérum megakadályozza a járvány továbbterjedését. A Nenana és Nome közötti utat a korabeli amerikai posta 25 nap alatt járta be. A “szérum-váltó” ugyanezt a távolságot 5 és fél nap alatt tette meg.

Ha Balto nincs, emberek halnak meg,főleg gyerekek... 

Baltoról emlékművet állítottak(New York)    

Ráadásul mesét is csináltak róla!